Tegnap éjjel a húgom elaludt a TV előtt. Keltegettem, hogy menjen át a saját szobájába és ott aludjon. Nagy nehezen átbattyogott és valamilyen oknál fogva a párnái az én szobámban voltak. Átvittem neki és láttam, nagyon keres valamit. Megkérdeztem:
- Mit keresel?
- A színt.
- Milyen színt?
- Hát a színt.
- Ott van a falon a szín, narancssárga, basszus!
- De én a színt keresem, nem érted???
- Jólvan, te már megint kómásan beszélsz és nem vagy magadnál.
- Dehogynem, teljesen magamnál vagyok, a színt keresem.
- Aha, na jóéjt.
Nagyon durva volt.
Reggel meg persze nem emlékezett semmire. De legalább este nem küldött el a búsp*csába, mikor ilyen öntudatlan és beszél. És soha nem emlékszik rá...